Introduction: Sentinel lymph node biopsy alone has become an acceptable alternative to elective axillary lymph node dissection in patients with clinically node-negative early-stage breast cancer. Approximately 70 percent of the patients undergoing breast surgery develop side effects caused by the axillary lymph node dissection (axillary pain, shoulder stiffness, lymphedema and paresthesias).
Aim: The current standard treatment is to perform completion axillary lymph node dissection in patients with positive sentinel lymph node biopsy. However, randomized clinical trials of axillary dissection versus axillary irradiation failed to show survival differences between the two types of axillary treatment. The National Institute of Oncology, Budapest conducted a single centre randomized clinical study. The OTOASOR (Optimal Treatment of the Axilla - Surgery or Radiotherapy) trial compares completion axillary lymph node dissection to axillary nodal irradiation in patients with sentinel lymph node-positive primary invasive breast cancer.
Method: Patients with primary invasive breast cancer (clinically lymph node negative and less than or equal to 3 cm in size) were randomized before surgery for completion axillary lymph node dissection (arm A-standard treatment) or axillary nodal irradiation (arm B-investigational treatment). Sentinel lymph node biopsy was performed by the radio-guided method. The use of blue-dye was optional. Sentinel lymph nodes were investigated with serial sectioning at 0.5 mm levels by haematoxylin and eosin staining. In the investigational treatment arm patients received 50Gy axillary nodal irradiation instead of completion axillary lymph node dissection. Adjuvant treatment was recommended and patients were followed up according to the actual institutional guidelines.
Results: Between August 2002 and June 2009, 2106 patients were randomized for completion axillary lymph node dissection (1054 patients) or axillary nodal irradiation (1052 patients). The two arms were well balanced according to the majority of main prognostic factors. Sentinel lymph node was identified in 2073 patients (98.4%) and was positive in 526 patients (25.4%). Fifty-two sentinel lymph node-positive patients were excluded from the study (protocol violation, patient's preference). Out of the remaining 474 patients, 244 underwent completion axillary lymph node dissection and 230 received axillary nodal irradiation according to randomization. The mean length of follow-up to the first event and the mean total length of follow-up were 41.9 and 43.3 months, respectively, and there were no significant differences between the two arms. There was no significant difference in axillary recurrence between the two arms (0.82% in arm A and 1.3% in arm B). There was also no significant difference in terms of overall survival between the arms at the early stage follow-up.
Conclusions: The authors conclude that after a mean follow-up of more than 40 months axillary nodal irradiation may control the disease in the axilla as effectively as completion axillary lymph node dissection and there was also no difference in terms of overall survival.
Bevezetés: Az emlőrákok regionális nyirokcsomóstátuszának meghatározásában az őrszemnyirokcsomó-biopszia mára rutin emlősebészeti eljárássá vált. A magas szintű bizonyítékon alapuló, minimál invazív sebészi módszer a klinikailag negatív hónalji nyirokcsomók esetén sikerrel váltja ki a diagnosztikus axillaris lymphadenectomiát. Az eljárás fontossága abban rejlik, hogy negatív nyirokcsomóstátusz esetén elkerüli az akár 70%-os morbiditással járó (hónalji fájdalom, vállmerevség, lymphoedema és paraesthesia) teljes hónaljárki lymphadenectomiát. Célkitűzés: Jelenleg az elfogadott eljárás pozitív őrszemnyirokcsomó esetén a teljes komplettáló axillaris blokkdisszekció. Eközben több randomizált klinikai vizsgálat bizonyította, hogy a hónalji nyirokcsomók besugárzása és az elektív axillaris blokkdisszekció között nincs különbség a túlélés tekintetében az emlőrákos betegeknél. Az Országos Onkológiai Intézet Emlősebészeti Osztálya ebben a témában kezdett előretekintő, randomizált, kétkarú összehasonlító klinikai vizsgálatot. Az OTOASOR vizsgálat (Optimal Treatment of The Axilla – Surgery or Radiotherapy) célja korai emlőrákos esetekben, pozitív hónalji őrszemnyirokcsomó-státusz esetén az axilla két különböző kezelési lehetőségének, a hagyományos axillaris lymphadenectomiának és a régió további műtét nélküli célzott besugárzásának hosszú távú eredményeinek összehasonlítása volt. Módszer: A tanulmányba korai stádiumú primer, invazív emlőrákos nőbetegeket vontak be, akiknél a tumor 3 cm-nél kisebb volt és a műtét előtt nem volt klinikai gyanújel axillaris nyirokcsomó-propagációra. A betegeket a műtét előtt két karra randomizálták, vagy hagyományos komplettáló axillaris blokkdisszekció („A” kar – hagyományos kezeléses kar), vagy hónalji nyirokcsomó-besugárzás („B” kar – vizsgálati kar). Az őrszemnyirokcsomó-biopszia izotóp segítségével történt, a kék festék használata opcionális volt. Az eltávolított őrszemnyirokcsomók végleges szövettani vizsgálata 0,5 mm-es szinteken hematoxin-eozin festéssel történt. A vizsgálati karon a komplettáló sebészeti beavatkozás elmaradt, és a betegek 50 Gy (2 Gy/nap) irradiációban részesültek további axillaris műtét helyett. A műtét utáni adjuváns kezelés és a betegek utánkövetése az aktuális intézeti protokollnak megfelelően történt. Eredmények: A vizsgálatba 2002. augusztus és 2009. június között összesen 2109, korai emlőrákban szenvedő beteg került besorolásra, a komplettáló axillaris blokkdisszekció karra 1054 beteg, míg a sugárterápiás karra 1052 beteg került. A 2 követéses karon a betegek egyenletesen oszlottak el a legjelentősebb prognosztikai faktorokat tekintetbe véve. Az őrszemnyirokcsomó-biopszia 2073 betegnél volt sikeres (98,4%), és ezek közül 526 betegnél lett pozitív az őrszemnyirokcsomó (25,4%). Ötvenkét beteg került kizárásra a vizsgálatokból különböző okok miatt. A fennmaradó 474 beteg közül a hagyományos komplettáló axillaris lymphadenectomia karra 244 beteg („A” kar), míg a sugárterápiás karra 230 beteg („B” kar) került besorolásra. A korai utánkövetési idő jelenleg 41,9, illetve 43,3 hónap a két karon, és ezalatt nem jelentkezett szignifikáns különbség a két kar betegei között. A hónalji kiújulásban sem találtak eddig lényeges különbséget, 0,82%-nak bizonyult az „A” karon, míg 1,3% volt a vizsgálati „B” karon. Ugyancsak nem találtak szignifikáns különbséget a betegek teljes túlélésében sem eddig a korai utánkövetési időpontig. Következtetések: A 3,5 éves medián utánkövetési idő után vizsgált kezdeti eredmények a felvetett hipotézis helyességét tűnnek alátámasztani, miszerint az axillaris blokkdisszekció a regionális sugárkezeléshez képest nem javítja az őrszemnyirokcsomó-pozitív betegek regionális kontrollját és a betegek teljes túlélési mutatóit. Orv. Hetil., 2013, 154(49), 1934–1942.
Keywords: completion axillary lymph node dissection; early breast cancer; komplettáló axillaris blokkdisszekció; korai emlőrák; loko-regionális besugárzás; positive sentinel lymph node; pozitív őrszemnyirokcsomó; regional nodal irradiation.