Dizziness is one of the most common causes of medical visits. Management of the dizzy patient may be challenging both for the general practitioner, in emergency departments, and special clinics, as behind a seemingly homogeneous clinical presentation several very different etiologies may occur. Research of the last two century enriched our knowledge about physiology and pathophysiology of the vestibular system. Much knowledge is now available about the labyrinth being able to sense head motions and gravity, processing of afferent vestibular stimuli, reflectory oculomotor and postural control, or recovery of the vestibular system. Based on scientific results new beside tests have been introduced including provocation maneuvers for detecting ectopic otoliths in different semicircular canals, head impulse test to examine function of the vestibulo-ocular reflex, and the HINTS+ battery for differentiation of peripheral or central origin of an acute vestibular syndrome. Technical innovations like videooculography and vestibular evoked myogenic potentials enable us to selectively and side-specifically examine the function of all six semicircular canals and two otolith organs. Pathomechanism of disorders with vertigo and dizziness became more clear resulting in the development or amendment of diagnostic criteria of several vestibular disorders including vestibular migraine, Menière's disease, benign paroxysmal positional vertigo, persistent postural-perceptual dizziness, bilateral vestibulopathy. Broader knowledge about the pathomechanism promoted the development of new therapeutic methods like different repositioning maneuvers in benign paroxysmal positional vertigo, pharmaceutical therapies, vestibular rehabilitation, and psychotherapy. We aimed to summarize the novelties in the field of oto-neurology.
A szédülés az orvoshoz fordulás egyik leggyakoribb oka. A szédülő beteg mind a háziorvosi, mind a sürgősségi, mind a szakambulanciai ellátás számára kihívást jelenthet, mert a látszólag homogén klinikai megjelenés mögött számos eltérő etiológiájú kórok állhat. Az utóbbi két évtized kutatásai számos új ismerettel szolgáltak a vestibularis rendszer élettani és patofiziológiai működéséről. Bővebb tudás áll rendelkezésre a fejmozgásokat és a gravitációt érzékelni képes labyrinthről, a vestibularis afferens információ idegi feldolgozásáról, a reflexes szemmozgás- és testtartás-szabályozásról, a vestibularis rendszer regenerációs képességéről. Az elméleti ismeretek birtokában új, betegágy melletti vizsgálómódszerek kerültek kidolgozásra, ilyenek az egyes félkörös ívjáratokba jutott ectopiás otolithkristály igazolására szolgáló pozicionális provokációs tesztek, a vestibuloocularis reflex működését vizsgáló fejimpulzusteszt, vagy a perifériás és centrális eredetű akut vestibularis szind-rómák elkülönítését szolgáló HINTS+ teszt. Technikai fejlesztésnek köszönhetően a videookulográfiás szemüveggel és a vestibularis kiváltott myogen potenciálokkal lehetséges mind a hat ívjárat és a két otolithszerv működésének szelektív, oldalspecifikus vizsgálata. A szédüléssel és egyensúlyzavarral járó kórképek patomechanizmusának pontosabb ismerete, a diagnosztikai lehetőségek fejlődése több vestibularis kórkép esetében (vestibularis migrén, Ménière-betegség, benignus paroxysmalis pozicionális vertigo, perzisztáló posturalis-perceptuális szédülés, bilaterális vestibulopathia) új diagnosztikus kritériumrendszer felállítását vagy annak pontosítását tette lehetővé. Bővült a vestibularis kórképekben alkalmazható terápiák skálája is, magába foglalva a benignus paroxysmalis pozicionális vertigo kezelésére szolgáló különböző repozíciós manővereket, új gyógyszeres kezelési módokat, a vestibularis rehabilitációt, és pszichoterápiás lehetőségeket. A szerzők célja a legújabb otoneurológiai ismeretek összefoglalása.
Keywords: benign paroxysmal positional vertigo; head impulse test; stroke; vertigo; vestibulare migraine.