Introduction: Malignant pleural effusion is a complication of tumors heralding poor outcome. It may be life-threat- ening, so advanced cases should be treated as an oncological emergency. Objective: We aimed to provide complex care to patients with malignant pleural effusion during the COVID-19 pandemic at the University of Pecs Medical School, in the Department of Oncotherapy. During the pandemic, we introduced the thoracocentesis as a routine method in our department without previous experiences. Method: Results of diagnosing and treating pleural effusion of patients between March 18th of 2020 and May 31st of 2021 were summarized. Results: We have analyzed data of 45 patients, two-thirds (66.7%) of them were women, the median age was 67 years. 57.8% of patients received systemic anticancer therapy during the study. The total number of thoracocentesis was over 120, one-third of the patients required more than five interventions. Only three iatrogenic pneumothorax cases were detected, no other serious complications were experienced. The procedures - that were aimed to mitigate symptoms in most cases (80%) - were considered successful. However, 48.9% of the patients were no longer alive at the end of the study period indicating very poor prognosis of pleural carcinosis. Discussion and conclusion: Clinical care of oncological patients was continuous during the pandemic; patients treated as part of emergency care were often seen in advanced disease state. Treatment of malignant pleural effusion requires oncological foresight as well as implementing an invasive approach. Our study has shown that discussion of the topic is relevant, may reveal difficulties and need for improvement. Our results are consistent with literature data, we have experienced less complications than reported in the literature.
Bevezetés: A malignus pleuralis effusio a daganatos betegek rossz prognózist jelentő kórállapota, mely akutan életveszélyes is lehet, előrehaladott esetben onkológiai sürgősségi kezelést igényel. Célkitűzés: A Pécsi Tudományegyetem Onkoterápiás Intézetében arra tettünk kísérletet, hogy a COVID–19-pandémia alatt is komplex ellátást nyújtsunk a malignus pleuralis effusióval terhelt betegeknek. Az intézetünk rutin betegellátó profilját nem képező thoracocentesist a pandémia idején bevezettük eljárásaink közé. Módszer: Tanulmányunkban 2020. március 18. és 2021. május 31. között az intézetünkben kezelt betegek esetében az újonnan megjelent mellűri folyadék kivizsgálásának, kezelésének és a panaszt okozó mellűri folyadék ellátásának eredményeit vizsgáltuk meg. Eredmények: Feldolgozásunkban 45 beteg adatait jelenítettük meg, többségük (66,7%) nő, a betegek medián életkora 67 év volt. A vizsgálat alatt aktív szisztémás típusú daganatellenes kezelésben a betegek 57,8%-a részesült. A thoracocentesisek száma 120 feletti volt, a betegek harmadában 5-nél többször volt szükség beavatkozásra. Mindössze 3 alkalommal fordult elő iatrogén pneumothorax, más súlyos szövődményt nem észleltünk. A beavatkozások, melyek főképp a panaszok enyhítésére irányultak (80%-ban), sikeresnek tekinthetők. A pleuralis carcinosis rossz prognosztikai jellegét bizonyítja, hogy az alig több mint egyéves feldolgozott időszak végénél a betegek 48,9%-a már nem volt életben. Megbeszélés és következtetés: A járvány alatt az onkológiai betegek ellátása nem szünetelt, sürgősségi betegellátás keretében azonban sokszor előrehaladottabb kórállapotban észleltük őket. A malignus mellűri effusio kezelése onkológiai előregondolkodást és invazív beavatkozási képességeket is feltételez. Jelen tanulmányunk rávilágított a nehézségekre és az előremutató lépések szükségességére. Megfigyeléseink a szakirodalmi adatokkal egybevágnak, sőt a beavatkozásokhoz társuló szövődmények tekintetében jobbak az eredményeink. Orv Hetil. 2022; 163(26): 1015–1022.
Keywords: COVID–19 pandemic; COVID–19-pandémia; pleural effusion; pleuralis effusio; thoracocentesis.