One of the most frequent causes of secondary hypertension is primary aldosteronism. The disease is caused by the autonomous aldosterone production of the adrenal cortex leading to elevated aldosterone levels causing hypertension and often hypokalemia, and if untreated, could lead to a plethora of pathophysiological issues. The diagnosis and treatment of primary aldosteronism is of paramount significance, since depending on its subtype, surgical or pharmaceutical intervention can lead to the full recovery of the patient. However, due to the difficulties in diagnosis, the illness often remains underdiagnosed. The two most common causes of primary aldosteronism are unilateral aldosterone producing adenoma and bilateral adrenal hyperplasia. The majority of cases are sporadic, but hereditary forms are also known, namely, familiar hyperaldosteronism types I-IV and primary aldosteronism with seizures and neurological abnormalities syndrome. Familiar hyperaldosteronism type I is caused by the unequal crossing-over of two genes coding for the enzymes catalyzing the last steps in cortisol and aldosterone biosynthesis, while the other types of hereditary aldosteronisms are caused by mutations in genes coding ion channels. In a significant portion of sporadic aldosterone producing adenomas, somatic mutations can be diagnosed in genes that are also affected by germ-line mutations in the hereditary forms of primary aldosteronism. The overlap in genes involved in the hereditary and sporadic forms of the disease underlines the common pathomechanisms in these two disease entities. In our review, we present the genetic background of primary aldosteronism, the genes involved in both hereditary and sporadic forms and their mutations, with an outlook on their scientific, therapeutic and diagnostic significance. Orv Hetil. 2023; 164(9): 332-338.
A szekunder magas vérnyomás egyik leggyakoribb oka a primer hyperaldosteronismus. A primer hyperaldosteronismus a mellékvesekéreg autonóm aldoszteron-túltermelésével jár; a magas szérum-aldoszteronszint magas vérnyomáshoz és hypokalaemiához vezethet, kezeletlenül pedig számos patofiziológiai következményt von maga után. Diagnózisa és kezelése a beteg tünetmentességét vagy akár teljes gyógyulását eredményezi, mivel kórformától függően műtéti úton gyógyítható vagy gyógyszeresen kezelhető. A diagnózis felállításának nehézségei miatt jelenleg gyakran aluldiagnosztizált kórkép. Két leggyakoribb formája az egyoldali aldoszterontermelő adenoma és a bilaterális adrenalis hyperplasia. Az esetek többségében a betegség kialakulása sporadikus, de léteznek ritka öröklődő formái: a familiaris hyperaldosteronismus I–IV. és a primer hyperaldosteronismus görcsökkel és neurológiai abnormalitásokkal szindróma. Az I-es típusú familiaris hyperaldosteronismust a kortizol- és aldoszteron-bioszintézis utolsó lépését katalizáló enzimet kódoló gének kiegyenlítetlen átkereszteződése okozza, míg a többi öröklődő kórkép kialakulásáért ioncsatornákat kódoló gének mutációi felelősek. A sporadikus adenomák döntő részében a betegség kialakulásában kulcsszerepet játszó szomatikus mutációk mutathatók ki. E szomatikus mutációk által érintett gének között szép számmal találunk az öröklődő formákban csírasejtes mutációk révén érintett géneket, ami az öröklődő és a sporadikus formák közös patomechanizmusára utal. Összefoglaló cikkünkben a primer hyperaldosteronismus genetikai hátterét, a familiaris és sporadikus formáiban szerepet játszó géneket és ezek mutációit mutatjuk be, kitekintve ezen ismeretek tudományos, terápiás és diagnosztikus relevanciáira is. Orv Hetil. 2023; 164(9): 332–338.
Keywords: adrenocortical adenoma; genetics; genetika; hyperplasia; mellékvesekéreg-adenoma; primary aldosteronism; primer hyperaldosteronismus; sporadic mutations; sporadikus mutációk.